Napjainkban egyre nagyobb hangsúly kerül a környezetbarát megoldásokra mind a hétköznapokban, mind az ipari folyamatokban. Ez többek között a gyógyszer- és az élelemipart is érinti, ahol egyre nagyobb szerepet kapnak a zöld eljárások, mint például a biokatalízis. Az enzimek (illetve az őket magukba foglaló sejtek) ipari szintű felhasználására bőven akad példa, elég csak a glükóz-izomeráz felhasználá- sával előállított magas fruktóztartalmú kukoricaszirupra, vagy a szitagliptin antidiabetikum transzamináz enzim katalizálta előállítására gondolni. A biokatalízisnek számos előnye van, mint például a kiváló szubsztrát-, sztereo- és régiószelektivitás, valamint a működéshez szükséges enyhe reakciókörülmények. Széleskörű felhasználásukat azonban nagyban hátráltatja, hogy az ipari folyamatokban már megszokott, hagyományos katalizátorokhoz képest más infrastruktúra és kompetenciák szükségesek az előállítá- sukhoz, fejlesztésükhőz és alkalmazásukhoz. A közeli jö- vőben azonban várhatóan egyre nagyobb jelentősége lesz az enzimes technológiáknak. Az utóbbi évtizedekben robbanásszerű fejlődésnek indult mind a molekuláris biológia területe, mind pedig a számításos szerkezetmodellezések megbízhatósága és gyorsasága (a mesterséges intelligencia kiaknázásában rejlő lehetőségekről nem is beszélve). Ezek új területeket nyitottak meg az enzimek célzott fejlesztésé- ben, az úgynevezett enzimmérnökségben. A tudományterület relevanciáját jól jelzi, hogy számos Nobel-díjat osztottak ki ilyen irányú kutatásokra az elmúlt években.