A fizika esetében már hosszabb ideje elfogadott, hogy a kutatások mintegy fele kísérleti, míg a másik fele elméleti irányultságú. Ugyanakkor a kémia – a centrális természet tudomány – még a XXI. században is megmaradt alapve tően kísérletinek, így ebben a tekintetben is eltér a fizikától. Mindazonáltal a XX. század második felétől kezdődően mindinkább elmondható, hogy az elméleti kémikusok egyre hasznosabb kutatási eszközöket szolgáltatnak a kísérleti szakemberek számára is és így az elméleti kémia legjobb és legegyszerűbb technikáinak alkalmazása kezd elterjedni. Különösen igaz ez a bevezető szintű elektronszerkezet-szá mításokra. Ide sorolandók például a sűrűségfunkcionál-el mélet (DFT, density functional theory) rendelkezésre álló módszerei. Manapság már kiterjedten alkalmaznak elméleti kémiai – akár kvantumkémiai – módszereket az anyagtudo mányban, a kémiai szintézisek tervezésében, a gyógyszer hatóanyagok és az új katalizátorok kialakításában és fej lesztésében, hogy csak néhány példát említsünk.