Madarász Dániel (SZTE), Kiss János (MTA-SZTE), Kónya Zoltán (SZTE-AKKT/MTA-SZTE), Kukovecz Ákos (SZTE-AKKT/MTA-SZTE)

Titanát nanoszerkezetek és fémek felületi kölcsönhatásai: ioncsere vagy klaszterképződés?

Évfolyam
123. évfolyam (2017), 123. évfolyam 1. szám
DOI
10.24100/MKF.2017.01.13
Első szerző
Madarász Dániel (SZTE)
Szerzők
Kiss János (MTA-SZTE), Kónya Zoltán (SZTE-AKKT/MTA-SZTE), Kukovecz Ákos (SZTE-AKKT/MTA-SZTE)
Affiliációk
MTA-SZTE - „Lendület” Pórusos Nanokompozitok Kutatócsoport, MTA-SZTE - Reakciókinetikai és Felületkémiai Kutatócsoport

Az egydimenziós (1D) nanoszerkezetek (nanocsövek, nanoszálak, nanorudak) története a szén nanocsövek felfedezésével kezdődött1, de napjainkra már számos egyéb anyagból sikerült 1D-s struktúrát előállítani (ezüst, réz, wolfram-oxid, cérium foszfát, titán-dioxid vagy az ebben a dolgozatban is tárgyalt trititanát). Közös tulajdonságuk, hogy igen nagy hossz/keresztmetszet aránnyal rendelkeznek. Az 1D-s nanostruktúrák szerkezetüknek köszönhetően tulajdonságaikban eltérnek a tömbfázisú anyagoktól. Nagy a fajlagos felületük és a kvantum korlátozottság (,,quantum confinement”) miatt különleges elektromos, optikai és kémiai tulajdonságokat mutatnak.