A klasszikus ioncsere-kromatográfia elméletében és gyakorlatában jelentõs fordulatok tanúi vagyunk. A modern kémiai elválasztástudomány egyik legdinamikusabban fejlõdõ részterületévé vált a nagyhatékonyságú ion-kromatográfia (HPIC), amely vizes oldatokból ionos vagy ionizálható molekulák gyors, szelektív elválasztását teszi lehetõvé. Erre a fejlõdésre egyrészt a módszerek kémiájának széles variációja, másrészt a szilárd megosztó fázis fizikai, kémiai szerkezetében történõ fejlesztések adtak módot. Az eluens oldatban ill. a szilárd pellikuláris ioncsere fázisban kialakuló kémiai mikro-egyensúlyi paraméterek, moláris frakciók, ionos töltések, komplex egyensúlyok, stabilitási viszonyok, ioncsere kapacitás stb. alapján ma már lehetõség van a szelektivitás és az elválasztások szabályozására, új kémiai módszerek tervezésére.1,2 A kutatások hasznosítása az ultra nagytisztaságú vizek vizsgálatától a többdimenziós biokémiai elválasztásokig terjednek. Ez a közlemény az MTA 2016. évi közgyûlésén elhangzott elõadás alapján röviden vázolja az ionkromatográfiának a kutatóhelyen kidolgozott egyensúlyi retenciós elméletét és erre építhetõen példát mutat be új kémiai módszerek kifejlesztésérõl, megvilágítja a nagyhatékonyságú ioncserés analitikai elválasztások kémiai egyensúlyi hátterét.