Megdöbbenve és nagyon szomorúan állok itt most földi porhüvelyed szánalmasan kicsiny maradványa előtt kedves jó barátom Zsolt, akit oly sok szempontból tiszteltelek. Tiszteltelek mindenek előtt mint embert a szó nemes értelmében, aki embertársaival, kollégáival, munkatársaival és tanítványaival szemben mindig jószándékról tett tanúságot, példamutató volt szorgalmával és sohasem hivalkodott képességeivel vagy eredményeivel. Az életed utolsó hónapjaiban rádmért nehéz sorsodat is olyan méltósággal és szerénységgel viselted, ami előtt fejet kell hajtanunk. Tiszteltelek továbbá mint azt a kiváló tehetségű szakembert, aki a természettudományok terén talán legnehezebben megvalósíthatót testesítette meg számomra: ragyogóan egyesítetted a magasan képzett elméleti kutatót és a gyakorlati műszaki érzéket kívánó, alkotó mérnököt.