A tudománytörténet úgy tartja, hogy a polimeráz láncreakció (PCR: Polymerase Chain Reaction) elve 1983 áprilisában, egy holdvilágos éjszakán született meg egy észak-kaliforniai országúton Kary Banks Mullis elméjében. A módszer elvét, egy gyakorlati eredmény bemutatásán keresztül, 1985- ben közölte le a Science magazinban.1 Ettől az időponttól a PCR által, egy egyszerű elven alapuló, de zseniális technikával bővült a molekuláris biológia eszköztára. Ez a ciklikus, in vitro, enzimkatalizált, DNS-szintetizáló eljárás lehetőséget teremtett arra, hogy kimutatható szintre növeljék a vizsgálni kívánt DNS-szakaszt, lényegében megszüntetve így a DNS vizsgálatok mennyiségi korlátait. Az új módszer alkalmazásának következtében a publikációk száma e témában exponenciálisan növekedett. 1989-ben a PCR „motorja”, a Taq DNS-polimeráz enzim, elnyerte a Science magazin „Év molekulája” címét.