A biológiailag aktív elágazó láncú polimer polipeptidek kutatásának jelentős hazai hagyományai vannak az MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoportban. Az elmúlt évtizedekben közel 50 tagú új vegyületcsalád együttest állítottunk elő. A polipeptidek közös tulajdonsága, hogy bennük egy átlagosan 100-150, esetenként 200 lizin egységből álló polimer „gerinchez”, a poli[L-Lys] homopolipeptidhez ugyancsak aminosavakból álló „oldalláncok” kapcsolódnak. Ezek az oldalláncok átlagosan 1-6 aminosavat tartalmaznak, egy, kettő vagy háromféle aminosavból épülnek fel és eltérnek egymástól az aminosav sorrend tekintetében is. Az X és U aminosav megválasztásával létre lehetett hozni különböző töltésű, töltéssűrűségű, hidrofil/hidrofób karakterű vegyületeket. A cikk példákon keresztül bemutatja, hogy a polipeptidek primer szerkezete (az aminosavösszetétel, az oldalláncok felépítése, a vegyület töltésviszonyai) miként befolyásolja az oldatbeli konformációt, az in vitro citotoxicitás mértékét, valamint a biodisztribució egy elemének (jelenlét a vérkeringésben) jellemzőit.