A ciklodextrinek (CDk) környezetvédelmi alkalmazásainak kutatása kb. 40 éve kezdődött. Akkor merült fel először, hogy a tipikus talajszennyező anyagok, pl. szénhidrogének, policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), poliklórozott bifenilek (PCB), stb. komplexet képeznek a ciklodextrinekkel és ezt ki lehet használni a talajok tisztításában. Kézenfekvőnek tűnt a talajmosási eljárások hatékonyságának növelése vizes ciklodextrinoldatok alkalmazásával. Később számos talajremediációs technológiában előnyösnek találtuk a ciklodextrinek alkalmazását, így pl. nőtt a bioremediációs és az in situ kémiai oxidációs technológiák hatékonysága. A ciklodextrinek alkalmazása a kockázatalapú környezetmenedzsmentben felöleli a talajtisztítási technológiákon kívül a talaj-, víz- és levegőszennyezettség felmérési módszereinek érzékenyebbé tételét, a levegő- és víztisztítási eljárások hatásfokának javítását is. Ma már tudjuk, hogy a tisztított szennyvíz sem egészen mentes káros anyagoktól, tartalmazhat biológiai úton nem lebomló vegyületeket, pl. gyógyszermaradványokat. A gyógyszermaradványok forrásai: a felhasznált gyógyszerek kiürülése az emberi, állati szervezetből, a fel nem használt gyógyszerek helytelen kezelése, gyógyszergyári szennyvizek. További biológiailag nem lebomló szennyezőanyagok, ún. xenobiotikumok a növényvédőszerek, ipari segédanyagok, mosószerek, kozmetikumok és segédanyagaik, melyek a talajba és talajvízbe kerülve szennyezik a felszíni és felszín alatti vizeket és néha még az ivóvízben is kimutathatók.