A ciklodextrinek (CD) hat, hét vagy nyolc α-D-glükopiranózegységből álló ciklikus oligoszacharidok. A glükopiranóz egységek számától függően alfa-, béta-, illetve gamma-CD néven ismertek, ezek az ún. alap ciklodextrinek. A CD-k csonkakúp alakú, belső üreggel rendelkező nanoméretű molekulák. A szerkezeti elrendeződés következményeként ez az üreg apoláris; a molekula pereme és külső felülete poláris. A CD-k asszociációs típusú, ún. zárvány komplexeket képezhetnek különböző kémiai szerkezetű ionokkal, gyökökkel vagy molekulákkal, de klasszikus értelemben vett kémiai kötés közöttük általában nem jön létre. Megfelelő körülmények között a zárványkomplex könnyen disszociálhat, és ekkor a szabaddá vált vendégmolekula visszanyeri eredeti fizikai-kémiai sajátságait. A CD-k sajátságait tárgyaló tudományos közlemények számottevő hányada kapcsolódik gyógyszeripari alkalmazáshoz, mert számos gyógyszermolekula alkalmas komplexképző partner a CD-k számára. A ciklodextrinekkel történő komplexképzés egyik leggyakoribb velejárója, hogy a bezárt vegyület oldékonysága vizes fázisban felülmúlhatja a komplexálatlan vegyületét.