A rákellenes hatású fémkomplexek fontos területet jelenthetnek a kór kezelésében, hiszen ezen vegyületek tulajdonságai (geometria, összetétel, töltés, termodinamikai stabilitás, ligandumcsere folyamatok, redoxi tulajdonságok stb.) széleskörűen szabályozhatók a központi fémion(ok) és a ligandumok módosításával. A jelenleg használt terápiás szerek között a síknégyzetes, d8 Pt(II) komplexek kiemelkedő jelentőségűek elsősorban egyes szaporítószervi daganatok kezelésében. Ugyanakkor az alkalmazás során gyakran lépnek fel súlyos mellékhatások és alakul ki sejtrezisztencia, ami azzal magyarázható, hogy ezek a vegyületek nem szelektívek, nem csak a rákos sejtekben fejtik ki hatásukat. Alternatívát jelenthetnek az utóbbi évtizedekben a kutatás előterébe került egyéb platinafémion-tartalmú komplexek. Ezek egy jellegzetes csoportját képviselik az un. félszendvics szerkezetű, fémorganikus [(η6-arén)M(XY)Z] (arén = aromás ligandum; M = Ru(II), Os(II) ) és [(η5-Cp)M(XY)Z] ( Cp = ciklopentadienil; M = Rh(III), Ir(III), XY = kelátképző, Z = egyfogú ligandum) összetételű vegyületek.