Több mint 120 éve annak, hogy Alfred Werner alapvető munkájának eredményei közlésre kerültek, majd ezt követőn a komplexvegyületek kémiája (a koordinációs kémia) önálló és rohamosan fejlődő tudományterületté vált. Ezen belül ma már rendkívül szerteágazóak és állandóan változnak, bővülnek a kutatott területek, az azokhoz alkalmazható/rendelkezésre álló módszerek köre. A múlt század során jellemző módon jelentős alapkutatási eredmények születtek pl. egyensúlyi állandók meghatározásában, komplexek kinetikai jellemzésében, katalitikus szerepük tanulmányozásában, stb. Mindezen eredményekhez számos magyar kutató is jelentősen hozzájárult. A már elhunytak közül pl. Burger Kálmán, Kőrös Endre, Inczédy János, Simándi László, Barcza Lajos, Gergely Arthur említhető. Szerencsére több olyan neves „előd” is megnevezhető, akik velünk vannak, de tevékenységük már nem ezen területre irányuló, pl. Beck Mihály, Markó László, Horváth Attila, Nagypál István, Papp Sándor. Az alapkutatási eredmények az utóbbi évtizedekben számos területen teremtik meg a hasznosulás lehetőségét. A biológia és a környezettudomány például, nagyon sok olyan gyakorlati problémát vet fel, amelyek a fémionok jelenlétével, szerepével kapcsolatosak. Napjainkban igen eredményesen folynak többek között azok a biokoordinációs/bioszervetlen kémiai kutatások, amelyeknek céljai között szerepel, hogy feltárjon, értelmezzen és a kémia nyelvén fogalmazzon meg hiteles magyarázatot biológiai folyamatokra, jelenségekre, továbbá segítse ezen ismeretek átvitelét orvosdiagnosztikai, gyógyászati, szerves szintézisbeli, környezetvédelmi új, hatékony eljárások, technológiák kifejlesztésére.