A hidratáció szerepét sokáig elhanyagolták a gyógyszertervezés során és jórészt a célmolekula és a ligandum között létrejövő kölcsönhatások optimalizálására törekedtek. Az utóbbi évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy ez az optimalizációs folyamat nem tud hatékonyan működni az egyedi vízmolekulák szerepének figyelembe vétele nélkül. E dolgozatunkban gyors áttekintést adtunk a hidratáció szerepéről, valamint a tervezés során ennek kapcsán felmerülő gyakorlati problémák megoldásáról szerkezeti és energetikai szinten egyaránt. A célpont-ligandum kötési affinitások számítása kapcsán a széleskörűen alkalmazott molekulamechanikai eljárások mellett kitértünk a legmodernebb kvantummechanikai megközelítésekre is.