A civilizációs struktúrák úgynevezett hármas nagyrendszerként határozhatók meg, amelynek egyik eleme a társadalom (szocioszféra) a maga értékkészletével, érdektagoltságával, intézményeivel, politikai, jogi, garanciális rendszereivel. A másik elem a gazdasági-technológiai rendszerek, objektumok összessége (techno-ökonoszféra), tehát az emberi aktivitás nyomán kialakult művi világ (második valóság), a harmadik részrendszer pedig a természet (ökoszféra) – első valóság, teremtett világ -, mely magában foglalja a három természeti elemet (föld, víz, levegő) és az élőszervezetek bennük található összességét. Az egyes részrendszerek közötti kapcsolatok mechanizmusa a következő: a technoszféra működése során a természeti rendszerekből nyersanyagokat és energiahordozókat vonnak ki, ezekből árucikkeket és szolgáltatásokat állítanak elő, amelyeket a társadalom elfogyaszt, illetve igénybe vesz, s ezen folyamat közben környezetterhelés (termelési, illetve fogyasztási hulladékok) jön létre.