Mint gimnazista 1945-1951-ig két kedvenc tantárgyam volt, az irodalom és a kémia. Írtam is verseket, de olyanokat, hogy a kommunizmusban azért lecsuktak volna. Ettől függetlenül 1951 júniusában családommal együtt budai házunkból kitelepítettek. Több, mint 2 évig egy tanyavilágban, Orosházától kb. 10 kilométerre laktunk, villany és vízvezeték nélkül. Minthogy alig szabadott valamit magunkkal vinnünk, mezőgazdasági munkával kerestük meg a kenyerünket. 1953-ban, Sztálin halála után, Nagy Imre lett miniszterelnök. a kitelepítést törvénytelennek nyilvánította ki. Nekem a legfontosabb az volt, hogy a hiányzó érettségit letehessem. Volt iskolám, a budai József Attila gimnázium nem akart visszavenni, egyedül a budapesti Piarista gimnáziumban kezdhettem el az érettségi osztályt. Ugyan két év szünet után sok bepótolni való volt, de megtanultam keményen dolgozni és így 1954 júniusában leérettségiztem kitűnő eredménnyel. Osztályidegen mivoltom miatt ez nem volt elég, hogy felvegyenek egyetemre. Egyedül a Kertészeti Főiskolára volt reményem, mert egy professzor protezsált. Az elöljáró Földművelésügyi Minisztérium ugyan megvétozta felvételemet, de októberben (egy hónappal a kezdés után) mégis sikerült egy trükkel bejutnom az első évfolyamra. Évvégi vizsgáimat a legjobb eredményekkel tettem le, különösen a kémiát élveztem, mert a tanárnő nagyon jól adott el.