A tioszemikarbazonok (TSK-k, 1.a. ábra) és fémkomplexeik igen változatos szerkezetû és farmakológiai hatású vegyületek. Az a-N-heterociklusos TSK-k rákellenes hatását már 1956-ban leírták; és a legismertebb képviselõjük a 3-amino-piridin-2-karbaldehid-TSK (Triapine, 1.b. ábra) klinikai fázis I/II tesztelés alatt áll. A Triapine mono- és kombinált terápiákban bíztató eredményeket mutatott mieloid leukémia esetén, viszont rövid biológiai felezési ideje miatt szolid tumorokkal szemben jóval kevésbé hatékony és alkalmazását számos mellékhatás pl. hányás, methemoglobinémia kíséri. Mindezek a problémák további TSK-k fejlesztését ösztönözték, melyek között számos ígéretes -N-piridil TSK-t találunk (1.c. ábra), míg a 2015-ben humán klinikai kísérletekbe került COTI-2 (1.b. ábra) egy tetrahidrokinolin-származék.