Alan Turing már a vákuumcsöves számítástechnika idején foglalkozott a mesterséges intelligencia megvalósíthatóságával. Az azóta eltelt hetven évben az informatika gyökeresen átalakult és átalakította a világot. Érzékeltetésképp: az 1945-ben félmillió dolláros ENIAC másodpercenként 5000 műveletre volt képes, míg egy mai asztali processzor ennek százmilliószorosára. A technológiával együtt az alkalmazások, illetve a numerikus módszerek is ugrásszerűen fejlődtek. Nem kivételek ez alól a mesterséges intelligenciához kapcsolódó kutatások sem. Kezdetben, szimbolikus megközelítést alkalmazva szabálygyűjtemények implementálásával egyre hatékonyabb és rugalmasabb modellek építésére törekedtek. Ezzel párhuzamosan már évtizedek óta zajlik a „utasításmentes” metodika fejlesztése is, mely nagy mennyiségű adat elemzéséből építi fel modelljét. Az áttöréshez szükséges számítási kapacitás és elméleti finomhangolás a kilencvenes években érte el a kritikus szintet és napjainkban robbant be a köztudatba személyi asszisztensek és önvezető autók formájában.