Tisztelettel adózom a mai világban egyre ritkább reneszánsz embertípusnak. A sokoldalú érdeklődés a szememben erény, és elfogadom, hogy az alkotó elme nehezen áll ellent a kísértésnek: ha már érdeklődik valami iránt, saját gondolatait is kifejti róla. A sokoldalúság persze könnyen csúszik át dilettantizmusba, de a kockázatot vállalni kell, mert ellentéte, a csőlátás nagyobb veszélyeket rejteget, miután könnyen vezet voluntarizmushoz, miközben akarata ellenére igyekszik megváltani a világot. Tiszteletet sugall tehát, ha John C. Polányi, a Nobel-díjas specialista amatőrnek nevezi édesapját, Polányi Mihályt, mert ezáltal elismeri a sokszor magányos kívülálló képességét arra, hogy a konvenciók mögé nézzen (117-118 old.), és sajátos nézőpontjából kiindulva, valóban új eredményekre jusson.