Ha egy (reprezentatív mintán végzett) közvélemény kutatás során kémikusokat megkérdeznénk, hogy az NMR spektroszkópia területéről kinek a neve jut először eszükbe, akkor a Karplus név minden bizonnyal „utcahosszal” nyerne. A három-kötéses proton-proton csatolási állandó és a megfelelő torziós szög közötti összefüggést leíró, 1959- ban megalkotott egyenlet 1 hihetetlen népszerűségre tett szert a folyadékfázisú molekulaszerkezeti kutatásokban. Kevésbé közismert, hogy az elméleti általánosítás kísérleti megalapozását Lemieux és mtsai. 2 egyszerű szénhidrátokon végzett mérései képezték. Az NMR alkalmazása szénhidrátok szerkezetvizsgálatára tehát a „hőskorra” nyúlik vissza. Nem túlzás ezt állítani, hisz olyan alapvető jelenségek, mint a kémiai eltolódás és a magspin-magspin csatolás az idő tájt még meglehetős újdonságnak számítottak kémikus berkekben. E felfedezések a múlt század 50-es éveinek elején történtek, fizikai laboratóriumokban, mai szemmel nézve igen kezdetleges, általában házi építésű spektrométerek alkalmazásával, és az eredményeket fizikai folyóiratokban publikálták