Keszthelyi Tamás (MTA-KK), Guczi László (MTA-KK), Hakkel Orsolya (MTA-KK), Pászti Zoltán (MTA-KK), Rigó Tímea (MTA-KK), Telegdi Judit (MTA-KK)

Nemlineáris optikai módszer határfelületi jelenségek in-situ vizsgálatára: az összegfrekvencia-keltési spektroszkópia és néhány alkalmazása

Évfolyam
111. évfolyam (2005), 111. évfolyam 2. szám
DOI
Első szerző
Keszthelyi Tamás (MTA-KK)
Szerzők
Guczi László (MTA-KK), Hakkel Orsolya (MTA-KK), Pászti Zoltán (MTA-KK), Rigó Tímea (MTA-KK), Telegdi Judit (MTA-KK)
Affiliációk
MTA - Felületkémiai és Katalízis Intézet, MTA - Kémiai Kutatóközpont - Izotópkutató Intézet

Napjaink egyik társadalmi és gazdasági szempontból kulcsfontosságú kutatási területe a határfelületek és határfelületi jelenségek vizsgálatára irányul. E multidiszciplináris kutatási terület kialakulásának és folyamatos fejlődésének alapja az, hogy bármely anyag a környezetével határfelületein keresztül érintkezik, és e határfelületek biztosítják az anyag adott funkcióra való alkalmasságát. Határfelületek és határfelületi jelenségek a felületkémiától kezdve a polimereken, nagy biomolekulákon (pl. peptidek) keresztül a legújabb fi zikai problémákig (pl. optoelektronika) bezárólag az érdeklődés középpontjában állnak. Határfelületi jelenségek lejátszódhatnak például egy katalizátorszemcse és a szubsztrátum közötti határrétegben, vagy egy bioimplantátum és a biológiai szövetek közötti határfelületen, és ezek számos olyan közös sajátsággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik ezeket a tömbi fázisban jelentkező tulajdonságoktól és az ott zajló folyamatoktól. A határfelületek ezen közös vonásai illetve az ezek célirányos vizsgálatára szolgáló különleges módszerek eszköztára indokolttá teszik a határfelületi jelenségek kutatásának külön tudományágként történő kezelését. Ezen belül is kiemelt jelentőségük van az olyan kutatásoknak, melyek határfelületek módosításával és funkcionálásával foglalkoznak és az egymással érintkező felületeket azok kölcsönös befogadására teszik lehetővé a megfelelő határfelületek funkcionalizálása, a határfelületi struktúrák célirányos kialakítása révén. Elég ha itt a biokompatibilitás problémáira, bioszenzorokra, polimer bevontokra, vagy nagy szelektivitású katalizátor rendszerek fejlesztésére utalunk.