Én azt mondhatnám, hogy majdhogynem úgy kerültem a kvantumkémiába, „mint Pilátus a krédóba”: eredetileg rádiófizikusként végeztem Harkovban, a diploma- munkámban (és az első időben az MTA KKKI-ban) ESR-spektroszkópiával foglalkoztam. A kísérleti munka mellett érdeklődtem az ESR spektrumokban megfigyelhető hiperfinom felhasadások elméleti értelmezése iránt is, ami lényegében egyfajta (alkalmazott) kvantumkémia. Oktatóim a spektrumok elméletével nemigen foglalkoztak, de meg tudtak adni a kiinduláshoz szükséges néhány hivatkozást. Az egyetemen kvantummechanikát persze tanultam, de kvantumkémiát természetesen nem, úgyhogy önállóan kellett az alapvető fogalmakkal megismerkednem. (A későbbiekre is igaz, hogy a kvantumkémiában lényegében mindig autodidakta voltam.) Nagy segítségemre volt Veszelov könyvecskéje, amely kiválóan foglalta össze az akkori (1966/67-es!) legfontosabb elemi kvantunkémiai ismereteket.