Kucsman Árpád 1927-ben született Budapesten. Személyiségét és tudományos pályafutását döntő mértékben befolyásolták a fasori gimnáziumban (1937-1945) és az Eötvös Kollégiumban (1945-1950) eltöltött évei. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte (1945-1949). Diplomájának megszerzése után az ELTE Szerves Kémiai Tanszékére került. Kezdetben Müller Sándor professzor munkatársa volt a propenil-oldalláncú fenoléterek dimerizációjával kapcsolatos témában. Szerkesztőként azonban hamarosan bekapcsolódott Bruckner Győző professzor Szerves Kémia tankönyvének megírásába. A tankönyvírással kapcsolatosan felmerült probléma keltette fel érdeklődését a kénorganikus kémia iránt, és 1953-tól ez a téma vált fő kutatási területévé. Tudományos pályája egyenes ívben folytatódott. 1959-ben doktorált és adjunktusi kinevezést kapott, 1965-ben megszerezte a kémiai tudomány kandidátusa címet és kinevezték egyetemi docenssé, 1972-ben megvédte akadémiai doktori értekezését, és egyetemi tanárrá nevezték ki. 1971-ben a nyugdíjba vonuló Bruckner Győző professzor után Kucsman Árpád lett a Szerves Kémiai Tanszék vezetője. Ezt a funkciót 1993-ig töltötte be. 1997-ben nyugdíjba vonult, 1998-ban professzor emeritus címet kapott, 2007-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen honoris causa professzori címmel tüntették ki. Érdeklődése a tanszéki oktatási problémák és kénkémiai kutatások iránt, a későbbi években gyengülő egészségi állapota ellenére, 2012-ben bekövetkezett haláláig töretlenül megmaradt.