Bár történetileg az ultraibolya (UV)-spektroszkópia volt az első spektroszkópiás módszer szerves vegyületek szerkezet-felderítésében, jelentősége a 20. század közepére az infravörös spektroszkópia fejlődésével és elterjedésével párhuzamosan jelentősen csökkent, majd a tömeg- és NMR-spektroszkópia megjelenése és gyors térhódítása következtében teljesen eltűnni látszott.