A cikk a híres Laue kísérletet és annak következményeit mutatja be. 1912 áprilisában Max von Laue arra a következtetésre jutott, hogy a röntgensugárzás és a kristályok kölcsönhatását interferencia jelenségnek kell kísérnie. W. Friedrich és P. Knipping segítségével elkészítették az első röntgendiffrakciós felvételt egy rézgálic kristályról, ami igazolta a röntgensugárzás hullámtermészetét és a kristályok atomi térrácsokból felépülő szerkezetét. Ez a felfedezés vezetett Laue 1914-es fizikai Nobel-díjához. A cikk kitér a felfedezés következményeire, többek között W.H. és W.L. Bragg munkásságára, akik a diffrakciós képek kémiai interpretációját végezték el és számos egyszerű kristályszerkezetet határoztak meg.