Hosszú ideig a pórusos szeneket „csak” általános szorbensnek tekintették, mivel szorpciós tulajdonságaik egyértelműen kapcsolatosak a szűk pórusokban kialakuló nagy potenciálgödörrel. Ezért a gáz vagy folyadék fázisból az adszorptívum molekula kémiai tulajdonságaitól függetlenül minden, a pórusokhoz hozzáférni képes molekulát megkötnek. Ezen tulajdonságuknak köszönhetően széleskörű alkalmazásuk pl. a víztisztításban, gázelválasztásban, az élelmiszeriparban és gyógyszerként is töretlen és emelkedik. A felületkémia szerepére egyrészt a folyadékelegyekből történő adszorpció elsősorban alapkutatás jellegű felismerései utaltak (1. ábra). A Schay Géza, Nagy Lajos György nevével fémjelezhető hazai adszorpciós iskola eredményei már a 60-as években rámutattak arra, hogy a kémiai tulajdonságok által meghatározott felületi kölcsönhatások jelentős szerepet játszanak az oldatfázisból a pórusos szenek felületén kialakuló adszorbeált rétegek összetételének kialakításában.