A nedvesedés-elméleti vizsgálatok – elvi és gyakorlati szempontból egyaránt – legfontosabb célkitűzése a szilárd-, ill. a fl uid fázisok illeszkedését „megszabó” releváns fi zikai változók (pl. a θLfelületi feszültségek, {a θij peremszög i és j indexe lehet V, L, és S, ami rendre a gáz, folyadés és szilárd halmazállapotra utal} ill. a θL cos , az un. Rehbinderszám) és a köztük fennálló összefüggések megadása (a továbbiakban a θL peremszög A szilárd-felületi feszültségek direkt módon nem mérhetők meg (becslés is csak speciális anyagi együttes – pl. csillám-felszín – esetén adható). A mennyiség indirekt meghatározását az illeszkedést leíró Young-egyenlet kizárólagos felhasználása nem biztosítja (a számíthatóság csak azonos számú független változóból, ill. egyenletből álló algebrailag határozott rendszer esetén lehetséges). A határozatlanság az ún. konstruktív (pl. a Good-Girifalco-, Fowkes-, stb. egyenlet) alkalmazásával sem szűntethető meg: az ezirányú kísérletek mindegyike – az elmúlt ötven évben végzett intenzív és számos részmegállapítást eredményező kutatás ellenére – alapjában véve sikertelen maradt.