A foszforilezés mind biológiai, mind szintetikus szempontból kiemelkedő fontosságú. Bizonyos esetekben az áthidalt P-heterociklusokból, foszfabiciklo[2.2.2]okténszármazékokból (1 és 2) képzett reakcióképes intermedierek, a metilénfoszfin-oxidok (3) is alkalmas foszforilezőszerek, ugyanis a különféle nukleofilek enyhe körülmények között és hatékonyan (szelektíven) foszforilezhetők velük (1. ábra).
A foszfabicikooktadiének (6) – feszültebb gyűrűrendszerük miatt – termikusan kevésbé stabilak, mint a biciklooktének (7, 8). Az előbbi esetben egyébként – termékszerű átmeneti állapotot feltételezve – az aktiválási entalpia is kisebb, mivel egy aromás ftalát (12) képződhet a másik esetben kilépő dihidro-származékkal (11) szemben.