Magyarországon évente 30-35.000 tonna gumiabroncs-hulladék keletkezik, ami a természetbe kikerülve súlyos környezeti károkat okozhat. A gumiabroncsok természetes és szintetikus gumi keverékéből, koromból és egyéb anyagokból (pl. vulkanizálásra használt kénből) állnak.1 Az elhasznált gumiabroncsok környezetkímélő újrahasznosítására számos megoldás létezik – például gumibitumenek gyártása – de ezek termékei iránt a kereslet csekély, ezért világszerte terjed a gumihulladék pirolízise. A pirolízis oxigénmentes környezetben magas hőmérsékleten (általában 400-1000 °C-on) lejátszódó termikus folyamat, amel – lyel gumihulladékból pirolízisgáz, pirolízisolaj, és szilárd termék (koksz, korom) nyerhető ki. A gumipirolízis-olaj sötétbarna/fekete színű folyadék, amelynek gazdaságos felhasználása megoldatlan. Valójában egyetlen olajipari felhasználási igényt sem elégít ki, még a kőolajjal szemben támasztott követelményeket sem. Ezért az olajat leggyakrabban energetikai célra elégetik. Az olaj többféle C5-C20 szénatomszámú szénhidrogén: paraffinok, olefinek, diolefinek, (poli)aromás szénhidrogének és monoterpének elegye. Szénhidrogének heteroatomot (oxigén, nitrogén, kén) tartalmazó származékai is megtalálhatók az olajban. Fizikai tulajdonságai az ipari tüzelőolajhoz hasonlók, de kémiai összetétele a kőolajtól és származékaitól jelentősen eltér, kén-, aromás- és olefintartalma miatt kémiai jellegű átalakításra szorul. A gumipirolízis során keletkező pirolízisolaj hasznosításának legcélszerűbb módja, hogy frakcionált desztillációval kinyerjük belőle a legértékesebb termékek előállítására alkalmas benzin- és gázolajfrakciókat, amelyeket azután katalitikus hidrogénezéssel finomítunk.