100 évvel ezelőtt, 1920-ban egy napjainkig nagy jelentőséggel bíró közleményt jelentetett meg a polimerek (makromolekulák) koncepciójának megalkotásáért és ezzel kapcsolatos kutatómunkájáért az 1953-ban kémiai Nobel-díjjal elismert Herman Staudinger ”Über Polymerisation” címmel a Berichte er eutschen Chemischen esellschaft című folyóiratban , melyben leírta a polimerek (makromolekulák) kis molekulatömegű molekulák (monomerek) összekapcsolódásával (polimerizációval) történő képződésének a menetét. Furcsa módon mind a makromolekulák létezésének, mind pedig ilyen módon lezajló képződésének a módját a kémikusok tág köre, köztük nem egy Nobel díjas, és a széles értelemben vett tudományos világ több mint egy évtizedig elutasította. Érdekes módon a vegyipar előbb eszmélt, és az 1920-as évek végére már több, a fémekétől, fától és kerámiáktól eltérő tulajdonsággal rendelkező polimer gyártását kezdték meg. Ide tartoznak például a poliészterek és a poliamidok (nylon), amelyek már egyértelműen polimer (makromolekula) megjelöléssel jelentek meg a szakirodalomban. Ezekből az új, korábban nem létező, a magyar szakirodalomban és köznyelvben ”műanyag” megjelöléssel szereplő anyagokból napjainkban évente már több mint 370 millió tonnát állítanak elő és használnak fel világszerte. Ennek mennyisége a világgazdaság növekedését meghaladó ütemben folyamatosan növekszik, és várhatóan növekedni fog a jövőben is. Megjegyzendő, hogy helyesebb megkülönböztetni a polimerek (makromolekulák) elnevezést a ”műanyag” névtől, és műanyagnak azokat az anyagokat tekinteni, amelyek polimerek feldolgozásával készülnek. Igy a továbbiakban ezt a két kifejezést ennek értelmében fogom használni.