A cikk a β-amiloid aggregációt gátló kelátor molekulák oldategyensúlyát vizsgálja. A szerzők ismertetik az Alzheimer-kór kialakulásában szerepet játszó β-amiloid fehérjék aggregációját és a fémionok ebben betöltött szerepét. Bemutatják a kelátterápia lehetőségét az Alzheimer-kór gyógyításában. A kutatás során különböző kelátor molekulák (MPMA, ENDIP, (HisHis)2Lys, (GlyHis)2Lys) Cu(II) és Zn(II) kötő képességét vizsgálták. A cikk kitér a hidroxi-piridinkarbonsav származékok, mint potenciális kelátor molekulák vizsgálatára is.