Napjainkban széleskörű tudományos érdeklődés irányul a különböző fémionok, illetve királis vegyületek enantiomerjeinek egyre szelektívebb felismerését biztosító szenzormolekulák, valamint az ezek elválasztását is lehetővé tevő szelektormolekulák kifejlesztésére, mivel alkalmazásukra a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban és a környezetvédelemben is lehetőség nyílik. Ezen vegyületek szelektív komplexképző tulajdonságainak alapja a molekuláris felismerés jelensége, amely a legjobban két vagy több molekula közötti szelektív megkülönböztetésként jellemezhető, amely során másodlagos (nem kovalens) kölcsönhatások kialakulása révén rendezett szerkezetek, komplexek keletkeznek. A molekuláris felismerés fogalmát Emil Fischer dolgozta ki 1894-ben, mikor egy adott enzim adott szubsztráthoz való specifikus kötődését a „kulcs-zár” elmélettel magyarázta. A szupramolekuláris kémia fogalmának bevezetése pedig Jean-Marie Lehn nevéhez fúződik: véleménye szerint ez úgy határozható meg, mint „kémia a molekulán túl”.