A ciklodextrin (CD) alapú, szupramolekuláris molekula együttesek (ún. CD-zárványkomplexek) a 70-es évek elejétől fokozatosan mozdultak el a kutató műhelyek, szénhidrát-kémiai laboratóriumok, tudományos érdekességeinek világából a gyakorlati alkalmazások, az ipari megvalósulás és termékfejlesztés irányába. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt mintegy 45 év alatt, végig kísérhettem e technológiai irány kialakulását, nehéz időszakait, majd sikeres alkalmazásait. A téma felvetője, világszerte elismert úttörője, Szejtli József közvetlen tanítványa, „fegyverhordozója” és munkatársaként, ezen a szűk szakmai területen működve, aktív részesévé válhattam az ötletek, laboratóriumi kémcsőkísérletek szintjéről induló CD-technológia világméretű elterjedésének, a tudományos eredmények termékekben, és ipari eljárásokban történő megvalósulásának. Érzésem szerint gyakorlat-orientált kutatót nagyobb öröm nem érhet annál, mint hogy egy-egy kutatási témája egy – még általa belátható időn belül- a laboratóriumi kísérletektől az ipari termékben vagy eljárásokban történő megvalósulásig eljut. A világ szakmai közvéleménye szerint magyar CD kutatás-fejlesztés még ma is vezető szerepet tölt be