A kapillaritás elmélet fizikai mennyiségei és összefüggései (az un. apparátus) a heterogén kémiaianyagi rendszer zárt, lemez-alakú réteg-tartományaira vonatkoznak. A fázishatárrétegek kiterjedésével, koncentráció-viszonyaival, stb. kapcsolatos effektusok kvalitatíve kielégítően értelmezhetők a tradicionális hipotézisek alapján. Kvantitativitás szempontjából azonban távolról sem ilyen kedvező a helyzet. A problémák megoldására tett kísérletek szerint a „felületi változók” egy része jelenleg kísérletileg hozzáférhetetlen (becslés is csak speciális rendszerek mennyiségeire – pl. a csillám felületi feszültségére – adható). A meghatározhatóság csakis a meglévő apparátus bővítésével, a kanonikus termosztatika algebraianalitikai formalizmusával kompatíbilis és a definiálhatósági feltételeket is kielégítő mennyiségek bevezetésével biztosítható. Egy fizikai változó egyértelműen „határozott”, ha extenzív-intenzív jellege, tenzori rendje tisztázott és un. dimenzió-egyenlete is megadható. A dimenzió-analízis és a hasonlóságelmélet összefüggései, ill. a felületi feszültség deformáció-elméleti jelentése alapján mód nyílik új típusú változók értelmezésére. Az un. szubsztanciális paraméterek értékét azonban – paradox módon – kizárólag a tömb-fázisok individuális tulajdonságai határozzák meg. Felhasználásukkal kialakítható a kapillaritásnak a jelenségek egy szélesebb körére kiterjedő és a mennyiségek maradéktalan hozzáférhetőségét is biztosító „új” reprezentációja, mely alapvetően különbözik a tradicionális állapotleírás szemléletétől.